21. A reformáció és a katolikus megújulás

21. A reformáció és a katolikus megújulás (egyetemes és magyar történelem)

Egyetemes reformáció

A katolikus egyház számos válságot átélt. Különböző mozgalmakat hoztak létre az egyház tisztaságának megerősítésére.

Cluny-i reformok

A Cluny-i reformok a megerősödő Német-római Birodalom császárai miatt jöttek létre, mivel jogot formáltak az egyházi méltóságok kinevezésére, az invesztitúrára. Emiatt az egyház papjai, főpapjai a világi élvezetek felé fordultak. A reformok Cluny bencés kolostorából indultak. Helyreállították a kolostori fegyelmet, a szerzetesek figyelmét a hitélet felé fordították, elvetették aze egyházi méltóságok megvásárlásának gyakorlatát (szimónia) és követelték a papi nőtlenség (cülibátus) bevezetését.

VII. Gergely pápa reformjai

A pápák a pápaválasztást a császárok kezéből a bíborosok kezébe kívánták adni. VII. Gergely pápa (1073-85), volt cluny-i bencés szerzetes 1075-ben a Dictatus Papae-ban fogalmazta meg követeléseit. Megkívánta erősíteni az egyházat, és azon belül a pápa hatalmát. A császár az egyház megújulását támogatta, de a pápa igényét a hatalomra elutasította. A császári hatalom ugyanis részben az egyházi hűbéreseken alapult.

IV. Henrik császár (1056-1105) a birodalmi gyűlésen megfosztotta VII. Gergelyt a méltóságától. A pápa válaszul kiátkozta a császárt. Ezzel a neki tett hűbéri fogadalmak semmissé váltak, elvesztette alattvalóit. 1077-ben a császár megalázkodásra kényszerült (Canossa-járás). A pápa kénytelen volt feloldani a büntetést, de a harcok ismét fellángoltak a továbbiakban.

A pápaság és a császárság

1122-ben Wormsben a pápaság és a császárság konkordátumot kötött: megosztoznak az invesztitúra jogán.

A pápaság világi hatalmi III. Ince idején teljesedett ki. A hit megújulása érdekében a pápa számos mozgalmat felkarolt. Róma támogatásával megalakultak a koldulórendek is: az Assisi Szent Ferenc által alapított ferences rend és a Szent Domonkos által alapított Domonkos-rend. E rendek tagjai a városokban, a nép között éltek, prédikáltak, tanítottak, adományokból (koldulásból) tartották fent magukat.

Azokat a mozgalmakat, amelyek az egyház hierarchiáját tagadták, eretneknek nyílvánították (albigensek, valdensek, bogumilok).

A pápaság 1215-ben felállította az eretnekek felkutatására az inkvizíviót. Az egyházi bíróság kínvallatást is alkalmazott, a bűnösöknek maguk kellett bebizonyítaniuk, hogy ártatlanok.

Vallási reformtörekvések

Franciaország befolyása alá vonta a pápaságot is. 1309-77-ig a pápa Avignonba tette át a székhelyét (Avignoni fogság). A pápai trónra francia pápák kerültek, akik a francia királyra támaszkodva igyekeztek megerősíteni hatalmukat. A pápa 1377-es visszatérése Rómába sem javított a helyzeten, inkább rontott, mivel erre a francia főpapok új pápát választottak Avignonban. 1378-1417-ig élt a nagy nyugati egyházszakadás, amikor is Európát megosztotta a két pápaság.

Angliában John Wyclif angol pap és az oxfordi egyetem tanára lefordította angolra a Bibliát, szembekerült a pápasággal. Távoznia kellett a katedráról, halála után eretneknek nyílvánították és holttestét kiásták, hogy elégethessék.

Csehországban Husz János (1369-1415) prágai prédikátor hirdette az új tanokat. Husz a Bibliához nyúlt vissza, elvette mindazt, amire a Bibliában nem talált utalást. Elítélte az egyház és a pápaság világi hatalmát. Megkérdőjelezte a pápaság közvetítő szerepét. A két szín alatti áldozást kiakarta terjeszteni a hívek körében is. Szorgalmazta a cseh nyelvű istentiszteletet is.

Az 1414-18-as konstanzi zsinaton sikerült felszámolni a nyugati egyházszakadást (szkizma, 1054), de a reformokat lesöpörték az asztalról. Husz Jánosnak Luxemburgi Zsigmond menlevelet küldött, hogy tisztázza nézeteit a zsinaton. Azonban a zsinat elzárkózott a reformoktól, Huszt pedig eretneknek nyílvánították és 1415-ben máglyán megégették. Erre válaszul kitört Csehországban a huszita felkelés (1420-34). A csehek nem voltak egységesek, a kelyhesek mérsékeltebb nézeteket vallottak, míg a táboriták jóval radikálisabbak voltak. Zsigmond megegyezett a kelyhesekkel, a pápa engedélyezte számukra két szín alatti áldozást, cserébe elismerték hatalmát. 1434-ben a táboriták teljes vereséget szenvedtek Lipanynál.

A reneszánsz Itáliában a pápák fényűzésben éltek, nem vetették meg a testi élvezeteket sem. Búcsúcédulák árusításával kívánta fedezni X. Leo pápa a Szent Péter-székesegyház építettését.

Lutheri reformáció (1483-1546)

1483-ban szültetett Eislebenben, 8 testvére volt, apjuk bányász. 1501-5 között az erfurti egyetemen tanult. Viharba kerülve imádkozott, megfogadja, ha túléli szerzetes lesz. Ágoston rendi szerzetes lesz. 1507-ben szentelték pappá. Ezután a wittenbergi egyetemen tanít. 1510-ben római zarándoklata során meggyőződik a pápai udvar erkölcstelenségéről ás anyagiasságáról. 1517. október 31.-én kitűzte 95 pontját a wittebergi vártemplom kapujára, melyben leírta az egyház megújulását célzó elképzeléseit. Úgy ítélte meg, hogy nincsen szükség világi közvetítőkre Istenhez, a pápaságra, mivel az ember csakis hite által üdvözülhet.

Luther teológiai alapelvei:

-        Sola fide: egyedül hit, a jó cselekedet nem számítanak az üdvösség elnyerésében

-        Sola Gratia: egyedül kegyelem, az üdvösség elnyeréséhez Isten kegyelmére van szükség

-        Sola Scriptura: egyedül a Szent Írás, a hit megszerzéséhez nem az egyházi tanítás és hagyományok vezetnek, hanem egyedül a Biblia tanításai.

-        Solus Christus: elvetette a szentek és Szűz Mária kiemelt szerepét. A szentségek (keresztség, bérmálás, házasság, oltári szentség, bűnbocsánat, papi rend, utolsó kenet) közül csak a keresztséget és az úrvacsorát tartotta meg.

A Bibliát lefordította német nyelvre, hogy a hívek között is elérhetővé és érthetővé váljon. Elvetette az egyház gazdagságát, lemondott az egyházi adókról, és pártolta az egyházi birtokok világi kézbe kerülését (szekularizáció). Tagadta a pápa különös hatalmát, közvetítő szerepét.

Luther és a német fejedelmek

A pápa 1520-ban eretneknek nyílvánította Luthert és kiközösítette az egyházból. Luther erre válaszul elégette a bulla másolatát, és a pápát antikrisztusnak nevezte. Fellebbezett az egyetemes zsinat felé, felszólította a pápaság elleni harcra a német fejedelmeket.

V. Károly 1521-ben a wormsi birodalmi gyűlés elé idézte Luthert. A császár birodalmi átokkal sújtotta a reformátort, mivel az nem volt hajlandó a megegyezésre. Törvényen kívül helyezte Luthert, így bárki szabadon megölhette volna. A német fejedelmek azonban jórészt ellenségesek voltak a pápasággal, és féltették hatalmi önállóságukat a császári törekvésektől. Bölcs Frigyes, a szász választófejedelem látszatrabságra fogta Luthert, ahol letudta fordítani németre az Újszövetséget.

Vallásháború

V. Károly császár Németország katolikus részének élére állt. Az 1529-es speyeri birodalmi gyűlésen a katolikus többség döntött a reformáció felszámolásáról, de a Luthert követő fejedelmek tiltakoztak ez ellen (innen ered a protestálni szó). Az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlésen elfogadták az augsburgi hitvallást, amelyet Philip Melanchton dolgozott ki 28 pontban. E tanokat nem lehetett összeegyeztetni a katolikus dogmákkal. Emiatt elmélyültek az ellentétek és kitört a vallásháború. A protestáns fejedelmek szövetséges a Schmalkaldeni Szövetség volt (1531). Váltakozó sikerrel folytak a harcok, békét kötöttek, mivel az erőviszonyok kiegyenlítetté váltak.

1555 – Augsburgi vallásbéke: a lutheránus vallást egyenrangúnak ismerték el a katolikussal, s kimondták, hogy az uralkodók szabadon rendelkezhetnek a vallási ügyekben. Az alattvalóknak a földesuruk vallását kellett követniük – cuius regio, eius religio. Az evangélikus hit német földön, Skandináviában uralkodóvá vált, de megjelent Ausztriában és Csehország és Magyarország német ajkú lakossága körében.

A reformáció irányzatai

Anabaptista

Thomas Münzer képviselte az újrakeresztelő tanokat, a vagyoni egyenlőtlenségek eltörlését és az egyházi és világi hierarchia megszüntetését, az evangéliumi elvekhez való visszatérést követelték. Úgy gondolták, hogy a keresztséget felnőtt korban kell felvenni, mivel egy csecsemő nem dönthet tudatosan hite mellett.

Kálvinizmus

1509-ben született Noyonban, 1564-ben halt meg Genfben. A francia reformátornak a katolikusok bírálata miatt Genfbe kellett menekülnie. 1536-ban tanait összefoglalta Institutio (A keresztény vallás tanítása) c. művében.

Kálvin fő kérdése az üdvözülés volt. Szerinte az üdvözülés nem hit kérdése, hanem Isten előre elrendelte (predesztináció, eleve elrendelés tana), hogy ki jut üdvösségre, s ki a kárhozatra. Az emberek hittel és tisztességes élettel fejezhetik ki Isten számára, hogy bíznak az üdvözülésükben.

Kálvin szigorúan elvetette az egyházi fényűzést, a kálvinista templomokat egyszerű, puritán belső jellemzi. A dolgos életet megbecsülte és nem tiltotta a munkával szerzett pénz kölcsönzése utáni kamat szedését.

1536-38 között, és 1541-től véglegesen Genf reformátora lett. A lelkipásztorokból és a presbiterekből alapított tanácsa a legnagyobb szigorral örködött a polgárok viselkedése felett (egyháztanácsok). Kálvin szerint a nép választott képviselőinek Istentől rendelt kötelessége a zsarnoki önkény megfékezése (zsarnokölési elmélet). Kálvin az ellenőrzött hatalmat tartotta kívánatosnak, a nép zsarnokságát szintén elítélte. A kálvinizmus Svájcban, Németalföldön, Magyarországon, Skóciában, Angliában, Franciaországban (hugenottáknak nevezzük őket) terjedt el.

Antitrinitáriusok

Szervét Mihály, spanyol orvos egy egyszerűbb egyistenhithez (monoteista) tért vissza. Elvetette a Szentháromságot, Krisztus isteni természetét és a Szentlélek létezését. A szentháromságtgadókat Erdélyben unitáriusoknak nevezzük, főbb képviselőjük Dávid Ferenc volt. Ezen kívül Lengyelországban is uralkodóvá vált.

Anglikán egyház

VIII. Henrik (1509-47) szakítva Rómával, az angol parlament jóváhagyásával létrehozta az anglikán egyházat. Az új egyház feje a király lett, kiárusították a szerzetesek vagyonát. Megtartották az egyházi hierarchiát. Kezdetben nem tértek el lényegesen a katolikus egyháztól, de elvetették a szentek tiszteletét, a szerzetességet és anyanyelvű igehirdetést vezettek be. Az egyház alapításának közvetlen oka volt VIII. Henrik válása.

Ellenreformáció

A reformációval felvéve a harcot a katolikus egyház hozzálátott az egyház megújításához. A harc és a megújulás együtt jelentkező folyamatát ellenreformációnak vagy katolikus megújulásnak nevezzük. Loyolai Szent Ignác 1540-ben megalapította a jezsuita rendet, melynek fő feladata a katolicizmus védelme volt. A rend élén a generális állt, erősen központosított felépítésű volt. A reformáció módszereit alkalmazták (prédikációkkal, hitvitákkal igyekeztek közelebb kerülni a lakossághoz és élményszerűbbé tenni a hitéletet. Magas színvonalú iskolákat hoztak létre. Királyokat, főnemeseket és egyszerű embereket térítettek vissza katolikus hitre (rekatolizálás).

1542-ben a pápaság ismét életre hívta az inkvizíciót, amely fellépett az új tanok hirdetőivel szemben. Összeállították a tiltott könyvek jegyzékét (1559, Index).

Tridenti zsinaton (1545-63) a megújulást szolgáló reformokat fogadták el. Meghagyták a búcsút, de megtiltották a búcsúcédulák árusítását. Az egyház erkölcsi megújulását hirdették. A reformációt követve iskolákat és nyomdákat hoztak létre. Azonban kitartottak a katolicizmus hagyományai mellett: növelték a pápa hatalmát, hangsúlyozták a szentek tiszteletét, megerősítették a szerzetesi mozgalmat.

Barokk

A katolicizmus megújulásával született meg a barokk. Az új korstílus teret adott az érzelmek kifejezésének. Mozgalmas (fények-árnyékok), érzelmileg túlfűtött. A monumentalitás Isten, az egyház és a világi uralkodók hatalmát egyaránt kifejezte. A barokk művészet a jezsuiták római templomát követte, az Il Gesút (1575).

Hugenották

I. Ferenc királyi hatalmát megrendítették a külpolitikai kudarcok, a reformáció megjelenésével együtt felszínre törtek a társadalmi feszültségek. Több évtizedes háború (1562-98) következett a katolikusok és a francia kálvinisták (hugenották) között. A katolikusok és hugenották közötti harc összemosódott a déli (Guise herceg) és északi (Bourbonok) főnemesség párharcával.

A legvéresebb eseményekre 1572-ben került sor, Szent Bertalan éjszakáján. Ekkor Párizsban Bourbon Henrik és Valois Margit párizsi esküvőjét kihasználva több tízezer hugenottát legyilkoltak a Guisek vezetésével. 1589-ben a vallásháború során kihalt a Valois-ház. Bourbon Henriket választották az ország királyává, aki a trón elnyerése érdekében áttért katolikus hitre (=Párizs megér egy misét! 1593).

Nantes-i ediktum

IV. Henrik tompítani igyekezett a felekezeti ellenségeskedést, ezért kiadta türelmi rendeletét (nantesi ediktum). Ebben megerősítette a katolikus egyház helyzetét, és korlátozottan engedélyezte a hugenották számára a vallásuk gyakorlását.

Reformáció Magyarországon

Egyháztörténeti hagyomány szerint Luther 95 tétele már 1518-ban megjelentek Magyarországon. A lutheri reformáció már a mohácsi csata előtt megjelenhetett Magyarországon a királyi udvarban Habsburg Mária környezetében, a német lakosú szabad királyi városokban és a szász városokban. A magyar köznemesség német és Habsburg ellenessége miatt kezdetben elutasította az új tanokat. A tanok gyorsan terjedtek a kereskedők, rokoni kapcsolatok és a német egyetemeken tanuló diákok (peregrimus) miatt.

Az 1523-as budai országgyűlés eretneknek nyílvánítja Luther követőit, fő és jószágvesztésre ítéli őket. Az 1525-ös rákosi országgyűlésen már máglyahalállal fenyegették a lutheri tanok terjesztőit. Ezen határozatok nem terjedtek jogerőre, hiszen a főrendi párt megtagadta a hozzájárulást. A főnemesség érdeklődőnek bizonyult, több főrangú család – Nádasdy Tamás sárospataki és Perényi Péter sárvári – udvarai a reformáció központjaivá váltak.

A katolikus vallás háttérbe szorulása

Komoly problémát jelentett a mohácsi vészben elveszett érsekek és püspökök magas száma. Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János is katolikusok voltak, de a reformáció ellen nem tudtak mit tenni.

Az első nagy hatású, az új hit tételeit magyar nyelven terjesztő Dévai Bíró Mátyás (korábbi ferences szerzetes) a wittenbergi egyetemen hallgatta Luther tanításait, és 1531-ben már Kassán hirdette a tőle hallott elveket.

Lutheránusok

A magyarországi lutheri egyházszervezet az 1540-es években alakult ki. Felvidéken Szkhárost Horváth András, a Dunántúlon Sztárai Mihály voltak a meghatározó személyiségek. A lutheri egyház döntően a Felvidék városi lakossága körében és az erdélyi szászoknál szilárdult meg.

A protestáns egyházak életének fontos részei voltak a zsinatok, ahol közös hitvallást, egyházi törvényeket alkottak. A hitvallások elhatárolodást jelentettek, kezdetben a katolikusoktól, később egymástól. 1549-ben született meg az ún. ötvárosi hitvallás (Bártfa, Lőcse, Kassa, Eperjes, Kisszeben) fogalmazta meg hittételeit az augsburgi hitvalláshoz hasonlóan. E dokumentumot Ferdinánd király is elfogadta.

Kálvinisták

Az 1550-es évektől kezd terjedni a Zwingli és Kálvin által alapított irányzat. A magyarság jelentős része ehhez az irányzathoz csatlakozott. A kálvini egyház önkormányzati felépítése közel állt a magyar rendi gondolkodáshoz. Luther hívei közül később többen is Kálvin követőivé váltak, pl. Kálmáncsehi Sánta Márton, Szegedi Kis István (Ráckeve reformátora). Az irányzat központjává Debrecen válik, ahol Méliusz Juhász Péter tevékenykedett. A várost „kálvinista Rómává” teszi azzal, hogy iskolát és nyomdát is alapított.

1561-62-ben szerkesztik meg a debreceni egyház hitvallását, amely Debrecen-Egervölgyi hitvallás néven vált közismertté. Egri, debreceni nyomtatott változata is készült.

1567-ben tartották a tiszántúliak a legfontossab zsinatukat Méliusz Juhász Péter vezetésével, ahol a tiszáninneniek is részt vettek. Közösen aláírták a II. Helvét hitvallást.

A Hódoltság lakói is a kálvini reformációhoz csatlakoznak.

Az erdélyi reformáció sajátosságai

Változatos vallási összetétel alakult ki Erdélyben. A vármegyék magyar lakosai reformátusok, a székelyeke katolikusok, a szászok evangélikusok és a románok ortodoxok voltak.

A protestantizmus szentháromságtagadó irányzata Erdélyben és Lengyelországban honosodott meg leginkább (antitrinitárius = unitárius). A legnagyobb képviselője Dávid Ferenc volt. A felekezetek békességben éltek.

1568 – Tordai országgyűlés: kimondta a 4 bevett vallás szabad gyakorlását (katolikus, evangélikus, református, unitárius). (1557-ben katolikus, evangélikus, 1564-ben református, 1568-ban végül az unitárius is ezek közé tartozott).

Könyvnyomtatás

A könyvnyomtatásnak kulcsszerepe volt a reformáció elterjedésében. A 16. században a 21 működő nyomda közül 20 protestáns kézen volt. A Bibliafordítások, énekeskönyvek mellett humán és reál tudományokkal foglalkozó tankönyvek is a protestáns nyomdákból kerültek ki. A magyar nyelv, a műveltség elterjedése összefüggött a reformációval. Először Krakkóban, majd Magyarországon nyomtattak vallási iratokat.

Krakkó

-        1532 – Komjáth Benedek lefordítja Szent Pál leveleit

-        1536 – Gálszécsi István evangélikus énekeskönyve

1536 – Bécs – Pesti Gábor fordításában kinyomtatták az Újtestamentumot (4 evangéliumot)

1541 – Sárvár – Nádasdy Tamás támogatásával Sylvester János teljes Újtestamentum fordítása

1590 – Vizsoly – Károli Gáspár bibliafordítása

Erdélyi fejedelemség

Bethlen Gábor szerette és pártfogolta a tudományokat és művészetet, jelentős összegeket fordított a kultúrára. Bethlen Gyulafehérvárott protestáns főiskolát alapított. A Bethlen által pártfogolt prédikátorok legjelesebbje Szenci Molnár Albert volt, aki szótárat készített, lefordította a genfi zsoltárokat, magyarra fordította az Instutitiot.

A 17. század közepén az akkor Erdélyhez tartozó Sárospatakon a híres morva Comenius korszerű pedagógiai módszereket vezette be. Apáczai Csere János Hollandiából hazatérve tanította magyar nyelven az új tudományokat. Ő honosította meg a magyar nyelvű enciklopédiát. Egy nagyenyedi diák, Misztótfalusi Kis Miklós nyomdász nyugati karrierjét áldozta fel.

A reformáció kulturális hatása

1526-ig Magyarországon a hivatalos nyelv a latin (közigazgatásban, tudományokban, az irodalomban). A reformáció legfőbb vonzerejét az anyanyelvűség jelentette. Egyházi irodalmi és egyéb munkák jelentek meg magyar nyelven. Protestáns papok szedték rendszerbe a magyar nyelvtant. Nyomdák (Sárvár, Debrecen, Kolozsvár, Nagyszeben) létesültek protestáns központokban. Református iskolák jöttek létre Pápán, Debrecenben, Sárospatakon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Gyulafehérvárott és Nagyváradon. A korszakban a legtöbb iskola kollégium volt, amely magába foglalta az elemi, a középfokú és a felsőfokú tanulmányokat is. Evangélikus iskolák Bártfán, Lőcsén, Eperjesen, Sopronban és Nagyszebenben létesültek. Hazai egyetem hiányában a tanulmányaikat folytatni kívánok nyugati egyetemeken tanulhattak tovább.

A protestán főiskolák erős önkormányzattal rendelkeztek. Szigorú szabályok voltak. Az idősebbek részt vállaltak a tanításban is. A tekintélyes főiskolák fiókintézetet (partikula) hoztak létre a mezővárosokban, amely átvette az alapító iskola szellemiségét, hagyományait, az anyaintézmény diákjai itt szereztek tanítási gyakorlatot.

A wittenbergi egyetem evangélikus maradt, 1613-ig szolgálta a magyar lelkész és tanárképzést. 1592-től a reformátusok egyre inkább a heidelbergi egyetemre jártak.

Egyházszervezetek

Az 1560-as években szilárdultak mg az egyházkerületek (püspökségek), melyek élén a püspök állt. Ezeket egyházmegyékre osztották, élükön az esperes állt.

Katolikus megújulás

A 16. század végére a Királyi Magyarország, a Hódoltság jelentős része reformált felekezethez tartozott. A katolikus egyházszervezet szétesett, az esztergomi érsek új otthona Nagyszombat lett. A katolikus egyházat a katolikus Habsburgok támogatták. A bécsi béke és az 1608-as törvények nem tették lehetővé a protestánsok elleni erőszakos fellépést. A kedvezmények, birtokadományok, hivatalok hatásos eszköznek bizonyultak.

Az 1606-os Bocskai által kötött bécsi béke a jobbágyokat kivéve mindenkinek (nemesek, főnemesek, városiak, végvári vitézek) szabad vallásgyakorlatot biztosított. Ezt 1621-ben Bethlen Gábor a nikolsburgi békével újította meg. Az 1645-ös linzi békében I. Rákóczi György a jobbágyokra is kiterjesztette a szabad vallásgyakorlatot.

A magyar ellenreformáció szellemi vezetője Pázmány Péter esztergomi érsek volt (1570-1637). Előkelő protestán családból származott, fiatalon áttért a katolikus hitre, belépett a jezsuita rendbe. Az ellenreformációt a lelke megnyerésével képzelte, nem erőszakos módszerekkel. Elsősorban főurak térítésére törekedett. Fontosnak tartotta az iskoláztatást; papneveldéket alapított, hogy képzett katolikus papokat neveljenek. 1623-ban Bécsben iskolát alapított Pazmanaeum néven. 1635-ben Nagyszombaton főiskolát hozott létre.

1626-ban Káldi György fordításában megjelent a katolikusok első magyar nyelvű Bibliája.